2017. április 22., szombat

Könyvfesztivál beszámoló


   Az úgy kezdődött, hogy tegnap munka után gyors beszaladtam a könyvfesztiválra, de sajnos nagyon kevés időm volt mert már vártak otthon. Végig szaladtam a standok között, és nagyon rossz volt, hogy két percem volt mindegyiknél körbenézni. Fájdalmas volt, csak úgy kapkodtam a fejem és nem mertem beleszeretni egyik könyvbe se, nehogy túl sok időt veszítsek. A végén feladtam és átadtam magam a Főnix standnak. Még alkudozni is lehet náluk. Ki van írva, hogy válogass kedvedre a végén pedig kérj árajánlatot. Persze azonnal megláttam az áhított könyveimet a pulton. Gyorsba még mielőtt meggondolnám magam el is kezdtem az alkudozást. Igazából nem is kellet nagyon belemerülni mert azonnal sokkal jobb ajánlatot kaptam mint amit remélni mertem. Úgy leesett az állam, hogy annál lejjebb már csak akkor sikerült kerülnie amikor megjelent előttem Holden Rose és kijelentette mennyire örül, hogy sikerült nyélbe ütni az üzletet. Nem hittem el, hogy még léteznek ennyire jóakaratú emberek. Ezért jól meg is becsülöm őket és életem első még folyamatában lévő sorozatának első három kötetét meg is vettem tőlük: Dan Krokos Hamis ​emlékek sorozatáról van szó.


Nagyon sokat gondolkoztam ezen a sorozaton, azon töprengtem, hogy egyáltalán neki merjek-e kezdeni egy sorozatnak amelyik még folyamatban van.  Olvasgattam interjúkat az íróval, de sehol nem került elő, hogy folytatja-e a sorozatot vagy sem. A fiúk a standnál viszont meggyőztek, ha valakik, hát ők biztos mindent megtesznek annak érdekében, (ha Krokos is úgy gondolja), hogy a folytatás biztos megjelenjen nálunk is a könyvesboltok polcain. Már nagyon várom hogy nekivágjak a nagy visszaemlékezésnek.
   A negyedik könyv, mert hogy négyet vettem végül, a Mechanikus ​London, George Mann-tól. Igazából a borítója ejtett keltette fel a figyelmemet  azonnal. Persze gyorsba belepörgettem a molyos értékelésekbe és végül úgy döntöttem, haza viszem. Majd elindultam hazafelé, mert már nagyon vártak, és kicsit többre sikeredett mint egy óra, a kitérőm.
   Eljött a szombat reggel és megbeszéltük, szeles időbe nincs sok értelme kimenni a gyerekekkel, de valamit csak illene csinálni, nem csak itthon lazsálni. Hát gondoltunk egyet és nekiiramodtunk a fesztiválnak, persze részemről volt némi ráhatás az üggyel kapcsolatban. Nem veszünk majd semmit, max. a gyerekeknek egy egy foglalkoztatót. Ezen hamar túl is estünk hiszen szembe jött velünk a Scolar Kiadó standja, gyorsba levettünk két vonatos és egy állatos könyvet, majd kéz porolás, és mentünk "nézelődni".


   Belépve megcsapott minket az új könyvek illata, középső fiam meg is kérdezte: "Mi ez a tudományos illat?" (honnan szedik ezeket?). Válaszomat meg se várva mentek is tovább, volt két hölgy aki gumicukrot osztogatott, hát el kezdtek udvarolni. Míg távol voltak apának be is csúszott az első könyv.
Teljesen véletlen volt, és különben is a Tarandus Kiadó tehet róla, annyira kedvesek voltak hogy plusz 10%-ot adtak a molyosoknak, így 40%-os kedvezményért nem volt szívem ott hagyni egy példányt Winston Groom: El Paso -jából.
   Gyors padló közeli cirkálás után meg is találtuk a két szökevényt, boldogan lóbálták az új szerzeményeiket, két szép színes könyvjelzőt. Anyjuk gondolta segít majd, megtalálni a helyes utat, gyors vett két térképet, hogy ha majd jön a jó idő ne tévedjünk el kirándulásaink alkalmával. És indultunk is tovább. Sikerült jó pár standon túljutni, úgy, hogy a lurkók nem döntöttek le semmit, nem vettek magukhoz, semmi olyat amitől utána nem lettek voltak hajlandóak megválni. Közbe a cukorkát osztogató kislányok megint utunkba akadtak, természetesen nem mehettek el mellettünk, anélkül hogy meg nem jutalmazták volna fiaimat, akik ellepték őket és el kezdték dicsérni, hogy milyen "Istenien finomak voltak a cukorkák. Annyira jó lenne megkóstolni a többi ízű Isteni cukorkákat is" és különben is "nagyon szépek a sapkák és olyan jól állnak a néninek". A jól
megérdemelt jutalmak birtokába még dobtak egy egy puszit a néniknek és azonnal neki is láttak a lakmározásnak.  Ekkor mi is felfedeztünk egy 500 Ft./db. feliratot ami alatt egy igen terjedelmes műanyag ládából kacsintott felénk a következő két áldozat. Az egyiket én néztem ki magamnak. Honoré de Balzac-tól a Kurtizánok tündöklése és nyomorúságát azért választottam mert, nem rég olvastam tőle a Goriot apó-t és nagyon megtetszett a stílusa. Már alig várom, hogy nekikezdjek új szerzeményemnek. A másikat kedves nejem ajánlotta megvételre: Alexandre Dumas-tól, a fekete tulipán-t. Ekkor már sejtettem, hogy nekem végem, és sikerült a visszatartó erőmet (feleségem személyében) is meggyengíteni. De bátran mentünk tovább. Egy ideig természetesen sikerült tartani magunkat, csak egy pár könyvjelző, ajánló, szórólap és jó néhány cukorka jött velünk.
   Nagyon tetszett ahogy berendezték a termeket. Nem volt túl zsúfolt de amennyire csak lehetett kihasználtak minden négyzetmétert. A szőnyeg nagyon hasznos volt, a kiszemelt standok előtt le tudtunk ülni amíg elolvastuk a fülszövegeket, és a gyerkőcök is mellénk tudtak ülni, néha odacsábítva jó pár másik gyereket is. Néha úgy éreztük magunkat mintha egy óvodába csöppentünk volna. Nagyon jól szórakoztunk és mindenki nagyon kedves volt. Mindenhol mosolyogtak, szívesen engedték hogy lapozgassuk a könyveket, nem voltak tolakodóak és bármit is kérdeztem mindig tudtak segíteni és információkkal ellátni. Nagyon szeretem a könyvfesztivált. Igazából szerintem havonta meg lehetne rendezni, én biztos mindig elmennék.

2017. március 7., kedd

Veronica Roth: A ​lázadó


Veronica Roth: A ​lázadó


KiadóCiceró
Kiadás éve: 2013
Oldalszám: 434
Kötés: Puhatáblás
Fordította: Logos
ISBN: 9789635397815


Árulás

Bátorság

Lázadás



Fülszöveg:

   Egyetlen döntésed hatására megváltozhatsz – vagy akár meg is semmisülhetsz. Minden egyes választásunknak megvannak a maga következményei – Tris Prior is megtapasztalja ezt, amikor nyugtalanság s zavar támad körülötte a társadalom valamennyi csoportjában. Meg kell próbálnia megmenteni a szeretteit – és önmagát –, miközben újra meg újra szembesül a fájdalom, a megbocsátás, az azonosulás, a hűség, a politika, a szerelem és a szeretet kérdéseivel.


Szerintem:

   Az első rész elolvasása után nagyon vártam a folytatást. Szerencsés helyzetben voltam, mert már mindhárom kötet ott figyelt a polcomon és szinte azonnal folytathattam a kalandot.
   Itt már nem volt idő a pangásra, nincs idő holmi bevezetőkre, felgyorsulnak az események. Sokat gondolkoztam miért érzem úgy a könyv befejeztével, hogy az első rész jobb volt. De nem igazán tudtam megválaszolni magamnak. Talán azért mert ebben a részben több a vér, vagy mert annyira eseménydús volt hogy a végén belefáradtam? Lényeg a lényeg, hogy ezt a részt hihetetlen gyorsan elolvastam. De lehet csak azért érzem így, mert egy egy rész elolvasása után még egy ideig feldolgoztam a történéseket, és így egybefolytak a dolgok. És végül úgy lettem vele, hogy ez a könyv jobban tetszett mint az előző. Lehet ezt fokozni?
   Ebben a részben sikerült pár választ kapnom az előző könyv olvasásakor megfogalmazódottakra. Már értem miért éreztem olyan zártnak az egészet.
   Annak örülök, hogy Tris nem változik meg, maradt ugyanaz, igaz egyre több dologban vállalja a felelősséget. Egy kicsit ijesztő volt a pillanatnyi megingása, a minden mindegy rövid időszak, a halál iránti már már vágyódása, végül viszont magához tér. A szerelmi szál, úgy érzem némiképp mellőzve lett, igaz eddig se volt agyon-hypeolva, mindig is a háttérbe szorult de biztos alapként szolgált.
   Volt egy pillanat amikor azt gondoltam, hogy ez biztos egy szimuláció, végig félrevezet az írónő és majd a végén lesz egy hatalmas csattanó. Folyamatosan vártam mikor ébrednek fel egy alig kivilágított szobában a széken feküdve. Lassan viszont bele kellet törődnöm, ez nem szimuláció. Ekkor elkezdtem feldolgozni a veszteségeket és megpróbáltam lenyugodni. De késő volt már nem tudtam ki áruló és ki a barát. 
   A bátorság már lételem ebben a kötetben. Nem csak a harcba való részvételhez kell, hanem a szereplőknek is elengedhetetlen "szérum", beismerni a tévedéseket és a megbocsájtást kérni. Csak úgy kapkodtam a fejem és faltam az oldalakat. Amikor elfogytak az oldalak, perceken keresztül forgattam az utolsó lapot ide oda, gondolván, hogy egy hibás példányt kaptam kézhez.

Veronica Roth: A ​beavatott


Veronica Roth: A ​beavatott


KiadóCiceró
Kiadás éve: 2012
Oldalszám: 430
Kötés: Puhatáblás
Fordította: Logos
ISBN: 9786155252525


Egyetlen döntés

Beavatás

Bátorság





Fülszöveg:

   Egyetlen döntés alapján megtudhatod, kik az igazi barátaid.
   Egyetlen döntés meghatározhatja értékrendedet.
   Egyetlen döntés örökre megmutathatja, kihez vagy mihez vagy hűséges.
   Egyetlen döntés, amelytől megváltozol.
   Beatrice Prior az antiutópisztikus Chicagóban él: az itteni társadalom öt csoportra tagolódik, melyek mindegyike egy-egy erény kiművelését írja elő tagjai számára. Ők az Őszinték, az Önfeláldozók, a Bátrak, a Barátságosak és a Műveltek. Az év egy bizonyos napján a mindenkori tizenhat éveseknek el kell dönteniük, melyik csoporthoz kívánnak tartozni. Ennek kell szentelniük életük hátralevő részét. Beatrice ingadozik aközött, hogy a családjával maradjon-e, vagy végre önmagává váljon. Ez a két lehetőség kizárja egymást. Végül olyan döntést hoz, amely mindenki számára meglepetést jelent – még önmagának is.


Szerintem:

   Az első dolog ami nagyon megtetszett ebben a könyvben, a borító volt. Egy titkos társaságot képzeltem el magam előtt, és egy beavatási ceremóniát. Persze tudtam, hogy nem erről van szó, mert egy ismerősöm ajánlotta a trilógiát és a kedvcsinálóba azért elárult pár dolgot. A lényeg, hogy végül úgy gondoltam nekivágok. Az első pár oldal elolvasása után féltem, hogy ez a könyv sorozat is, a mostanság annyira felkapott, film adaptációra törekvő, giccs lesz. Tévedtem.
   Az alapot itt is a társadalom felosztása adja. Öt csoportra vannak felosztva a városlakók, tulajdonságok alapján. Az Őszinték, az Önfeláldozók, a Bátrak, a Barátságosak és a Műveltek. Együtt egy jól működő közösséget alkotva, legalábbis a látszat szerint már nagyon hosszú ideje egy bevált rendszer ez. Igaz az olvasónak végig furcsa érzése támad, túl zártnak éreztem az egészet. És igazából nem értettem miért vannak romok ha már béke van. Szóval a világ kialakítással voltak fenntartásaim de gondoltam a trilógia végére hátha értelmet nyernek a dolgok.
   A főszereplő, Tris kicsit furcsa, de nem a szokásos, nyafka, butuska és túl naiv tizenéves. Persze korának megfelelően van egy adag naivság, de semmiképp sem elrugaszkodott. Az, hogy nem mindig árulja el az igazat és nem locsi-fecsizik mindent ki, még szerethetőbbé és emberivé tette a karaktert. Nagyon szimpatikus volt végig, de vele kapcsolatosan is van egy olyan érzésem, mintha nem is ő lenne a főszereplő.
   A történet, miután beindul, kellő képen pörgős, izgalmakban bővelkedő és minél többet olvasva belőle kitűnik újszerűségében, egyáltalán nem szokványos és teljesen magával ragadó. A szimuláció nálam nagyon betalált. A mögötte lévő emberi pszichológiai reakció annyira felcsigázott, hogy egyáltalán nem bántam volna ha én is kipróbálhatnám egyszer az életben. Amint befejeztem az utolsó mondatot a könyvből már alig bírtam kivárni, hogy haza érjek és kezdhessem a következő részt.