Az úgy kezdődött, hogy tegnap munka után gyors beszaladtam a könyvfesztiválra, de sajnos nagyon kevés időm volt mert már vártak otthon. Végig szaladtam a standok között, és nagyon rossz volt, hogy két percem volt mindegyiknél körbenézni. Fájdalmas volt, csak úgy kapkodtam a fejem és nem mertem beleszeretni egyik könyvbe se, nehogy túl sok időt veszítsek. A végén feladtam és átadtam magam a Főnix standnak. Még alkudozni is lehet náluk. Ki van írva, hogy válogass kedvedre a végén pedig kérj árajánlatot. Persze azonnal megláttam az áhított könyveimet a pulton. Gyorsba még mielőtt meggondolnám magam el is kezdtem az alkudozást. Igazából nem is kellet nagyon belemerülni mert azonnal sokkal jobb ajánlatot kaptam mint amit remélni mertem. Úgy leesett az állam, hogy annál lejjebb már csak akkor sikerült kerülnie amikor megjelent előttem Holden Rose és kijelentette mennyire örül, hogy sikerült nyélbe ütni az üzletet. Nem hittem el, hogy még léteznek ennyire jóakaratú emberek. Ezért jól meg is becsülöm őket és életem első még folyamatában lévő sorozatának első három kötetét meg is vettem tőlük: Dan Krokos Hamis emlékek sorozatáról van szó.
Nagyon sokat gondolkoztam ezen a sorozaton, azon töprengtem, hogy egyáltalán neki merjek-e kezdeni egy sorozatnak amelyik még folyamatban van. Olvasgattam interjúkat az íróval, de sehol nem került elő, hogy folytatja-e a sorozatot vagy sem. A fiúk a standnál viszont meggyőztek, ha valakik, hát ők biztos mindent megtesznek annak érdekében, (ha Krokos is úgy gondolja), hogy a folytatás biztos megjelenjen nálunk is a könyvesboltok polcain. Már nagyon várom hogy nekivágjak a nagy visszaemlékezésnek.
A negyedik könyv, mert hogy négyet vettem végül, a Mechanikus London, George Mann-tól. Igazából a borítója ejtett keltette fel a figyelmemet azonnal. Persze gyorsba belepörgettem a molyos értékelésekbe és végül úgy döntöttem, haza viszem. Majd elindultam hazafelé, mert már nagyon vártak, és kicsit többre sikeredett mint egy óra, a kitérőm.
Eljött a szombat reggel és megbeszéltük, szeles időbe nincs sok értelme kimenni a gyerekekkel, de valamit csak illene csinálni, nem csak itthon lazsálni. Hát gondoltunk egyet és nekiiramodtunk a fesztiválnak, persze részemről volt némi ráhatás az üggyel kapcsolatban. Nem veszünk majd semmit, max. a gyerekeknek egy egy foglalkoztatót. Ezen hamar túl is estünk hiszen szembe jött velünk a Scolar Kiadó standja, gyorsba levettünk két vonatos és egy állatos könyvet, majd kéz porolás, és mentünk "nézelődni".
Eljött a szombat reggel és megbeszéltük, szeles időbe nincs sok értelme kimenni a gyerekekkel, de valamit csak illene csinálni, nem csak itthon lazsálni. Hát gondoltunk egyet és nekiiramodtunk a fesztiválnak, persze részemről volt némi ráhatás az üggyel kapcsolatban. Nem veszünk majd semmit, max. a gyerekeknek egy egy foglalkoztatót. Ezen hamar túl is estünk hiszen szembe jött velünk a Scolar Kiadó standja, gyorsba levettünk két vonatos és egy állatos könyvet, majd kéz porolás, és mentünk "nézelődni".
Belépve megcsapott minket az új könyvek illata, középső fiam meg is kérdezte: "Mi ez a tudományos illat?" (honnan szedik ezeket?). Válaszomat meg se várva mentek is tovább, volt két hölgy aki gumicukrot osztogatott, hát el kezdtek udvarolni. Míg távol voltak apának be is csúszott az első könyv.
Teljesen véletlen volt, és különben is a Tarandus Kiadó tehet róla, annyira kedvesek voltak hogy plusz 10%-ot adtak a molyosoknak, így 40%-os kedvezményért nem volt szívem ott hagyni egy példányt Winston Groom: El Paso -jából.
Gyors padló közeli cirkálás után meg is találtuk a két szökevényt, boldogan lóbálták az új szerzeményeiket, két szép színes könyvjelzőt. Anyjuk gondolta segít majd, megtalálni a helyes utat, gyors vett két térképet, hogy ha majd jön a jó idő ne tévedjünk el kirándulásaink alkalmával. És indultunk is tovább. Sikerült jó pár standon túljutni, úgy, hogy a lurkók nem döntöttek le semmit, nem vettek magukhoz, semmi olyat amitől utána nem lettek voltak hajlandóak megválni. Közbe a cukorkát osztogató kislányok megint utunkba akadtak, természetesen nem mehettek el mellettünk, anélkül hogy meg nem jutalmazták volna fiaimat, akik ellepték őket és el kezdték dicsérni, hogy milyen "Istenien finomak voltak a cukorkák. Annyira jó lenne megkóstolni a többi ízű Isteni cukorkákat is" és különben is "nagyon szépek a sapkák és olyan jól állnak a néninek". A jól
megérdemelt jutalmak birtokába még dobtak egy egy puszit a néniknek és azonnal neki is láttak a lakmározásnak. Ekkor mi is felfedeztünk egy 500 Ft./db. feliratot ami alatt egy igen terjedelmes műanyag ládából kacsintott felénk a következő két áldozat. Az egyiket én néztem ki magamnak. Honoré de Balzac-tól a Kurtizánok tündöklése és nyomorúságát azért választottam mert, nem rég olvastam tőle a Goriot apó-t és nagyon megtetszett a stílusa. Már alig várom, hogy nekikezdjek új szerzeményemnek. A másikat kedves nejem ajánlotta megvételre: Alexandre Dumas-tól, a fekete tulipán-t. Ekkor már sejtettem, hogy nekem végem, és sikerült a visszatartó erőmet (feleségem személyében) is meggyengíteni. De bátran mentünk tovább. Egy ideig természetesen sikerült tartani magunkat, csak egy pár könyvjelző, ajánló, szórólap és jó néhány cukorka jött velünk.
Nagyon tetszett ahogy berendezték a termeket. Nem volt túl zsúfolt de amennyire csak lehetett kihasználtak minden négyzetmétert. A szőnyeg nagyon hasznos volt, a kiszemelt standok előtt le tudtunk ülni amíg elolvastuk a fülszövegeket, és a gyerkőcök is mellénk tudtak ülni, néha odacsábítva jó pár másik gyereket is. Néha úgy éreztük magunkat mintha egy óvodába csöppentünk volna. Nagyon jól szórakoztunk és mindenki nagyon kedves volt. Mindenhol mosolyogtak, szívesen engedték hogy lapozgassuk a könyveket, nem voltak tolakodóak és bármit is kérdeztem mindig tudtak segíteni és információkkal ellátni. Nagyon szeretem a könyvfesztivált. Igazából szerintem havonta meg lehetne rendezni, én biztos mindig elmennék.
megérdemelt jutalmak birtokába még dobtak egy egy puszit a néniknek és azonnal neki is láttak a lakmározásnak. Ekkor mi is felfedeztünk egy 500 Ft./db. feliratot ami alatt egy igen terjedelmes műanyag ládából kacsintott felénk a következő két áldozat. Az egyiket én néztem ki magamnak. Honoré de Balzac-tól a Kurtizánok tündöklése és nyomorúságát azért választottam mert, nem rég olvastam tőle a Goriot apó-t és nagyon megtetszett a stílusa. Már alig várom, hogy nekikezdjek új szerzeményemnek. A másikat kedves nejem ajánlotta megvételre: Alexandre Dumas-tól, a fekete tulipán-t. Ekkor már sejtettem, hogy nekem végem, és sikerült a visszatartó erőmet (feleségem személyében) is meggyengíteni. De bátran mentünk tovább. Egy ideig természetesen sikerült tartani magunkat, csak egy pár könyvjelző, ajánló, szórólap és jó néhány cukorka jött velünk.Nagyon tetszett ahogy berendezték a termeket. Nem volt túl zsúfolt de amennyire csak lehetett kihasználtak minden négyzetmétert. A szőnyeg nagyon hasznos volt, a kiszemelt standok előtt le tudtunk ülni amíg elolvastuk a fülszövegeket, és a gyerkőcök is mellénk tudtak ülni, néha odacsábítva jó pár másik gyereket is. Néha úgy éreztük magunkat mintha egy óvodába csöppentünk volna. Nagyon jól szórakoztunk és mindenki nagyon kedves volt. Mindenhol mosolyogtak, szívesen engedték hogy lapozgassuk a könyveket, nem voltak tolakodóak és bármit is kérdeztem mindig tudtak segíteni és információkkal ellátni. Nagyon szeretem a könyvfesztivált. Igazából szerintem havonta meg lehetne rendezni, én biztos mindig elmennék.
