2017. április 22., szombat

Könyvfesztivál beszámoló


   Az úgy kezdődött, hogy tegnap munka után gyors beszaladtam a könyvfesztiválra, de sajnos nagyon kevés időm volt mert már vártak otthon. Végig szaladtam a standok között, és nagyon rossz volt, hogy két percem volt mindegyiknél körbenézni. Fájdalmas volt, csak úgy kapkodtam a fejem és nem mertem beleszeretni egyik könyvbe se, nehogy túl sok időt veszítsek. A végén feladtam és átadtam magam a Főnix standnak. Még alkudozni is lehet náluk. Ki van írva, hogy válogass kedvedre a végén pedig kérj árajánlatot. Persze azonnal megláttam az áhított könyveimet a pulton. Gyorsba még mielőtt meggondolnám magam el is kezdtem az alkudozást. Igazából nem is kellet nagyon belemerülni mert azonnal sokkal jobb ajánlatot kaptam mint amit remélni mertem. Úgy leesett az állam, hogy annál lejjebb már csak akkor sikerült kerülnie amikor megjelent előttem Holden Rose és kijelentette mennyire örül, hogy sikerült nyélbe ütni az üzletet. Nem hittem el, hogy még léteznek ennyire jóakaratú emberek. Ezért jól meg is becsülöm őket és életem első még folyamatában lévő sorozatának első három kötetét meg is vettem tőlük: Dan Krokos Hamis ​emlékek sorozatáról van szó.


Nagyon sokat gondolkoztam ezen a sorozaton, azon töprengtem, hogy egyáltalán neki merjek-e kezdeni egy sorozatnak amelyik még folyamatban van.  Olvasgattam interjúkat az íróval, de sehol nem került elő, hogy folytatja-e a sorozatot vagy sem. A fiúk a standnál viszont meggyőztek, ha valakik, hát ők biztos mindent megtesznek annak érdekében, (ha Krokos is úgy gondolja), hogy a folytatás biztos megjelenjen nálunk is a könyvesboltok polcain. Már nagyon várom hogy nekivágjak a nagy visszaemlékezésnek.
   A negyedik könyv, mert hogy négyet vettem végül, a Mechanikus ​London, George Mann-tól. Igazából a borítója ejtett keltette fel a figyelmemet  azonnal. Persze gyorsba belepörgettem a molyos értékelésekbe és végül úgy döntöttem, haza viszem. Majd elindultam hazafelé, mert már nagyon vártak, és kicsit többre sikeredett mint egy óra, a kitérőm.
   Eljött a szombat reggel és megbeszéltük, szeles időbe nincs sok értelme kimenni a gyerekekkel, de valamit csak illene csinálni, nem csak itthon lazsálni. Hát gondoltunk egyet és nekiiramodtunk a fesztiválnak, persze részemről volt némi ráhatás az üggyel kapcsolatban. Nem veszünk majd semmit, max. a gyerekeknek egy egy foglalkoztatót. Ezen hamar túl is estünk hiszen szembe jött velünk a Scolar Kiadó standja, gyorsba levettünk két vonatos és egy állatos könyvet, majd kéz porolás, és mentünk "nézelődni".


   Belépve megcsapott minket az új könyvek illata, középső fiam meg is kérdezte: "Mi ez a tudományos illat?" (honnan szedik ezeket?). Válaszomat meg se várva mentek is tovább, volt két hölgy aki gumicukrot osztogatott, hát el kezdtek udvarolni. Míg távol voltak apának be is csúszott az első könyv.
Teljesen véletlen volt, és különben is a Tarandus Kiadó tehet róla, annyira kedvesek voltak hogy plusz 10%-ot adtak a molyosoknak, így 40%-os kedvezményért nem volt szívem ott hagyni egy példányt Winston Groom: El Paso -jából.
   Gyors padló közeli cirkálás után meg is találtuk a két szökevényt, boldogan lóbálták az új szerzeményeiket, két szép színes könyvjelzőt. Anyjuk gondolta segít majd, megtalálni a helyes utat, gyors vett két térképet, hogy ha majd jön a jó idő ne tévedjünk el kirándulásaink alkalmával. És indultunk is tovább. Sikerült jó pár standon túljutni, úgy, hogy a lurkók nem döntöttek le semmit, nem vettek magukhoz, semmi olyat amitől utána nem lettek voltak hajlandóak megválni. Közbe a cukorkát osztogató kislányok megint utunkba akadtak, természetesen nem mehettek el mellettünk, anélkül hogy meg nem jutalmazták volna fiaimat, akik ellepték őket és el kezdték dicsérni, hogy milyen "Istenien finomak voltak a cukorkák. Annyira jó lenne megkóstolni a többi ízű Isteni cukorkákat is" és különben is "nagyon szépek a sapkák és olyan jól állnak a néninek". A jól
megérdemelt jutalmak birtokába még dobtak egy egy puszit a néniknek és azonnal neki is láttak a lakmározásnak.  Ekkor mi is felfedeztünk egy 500 Ft./db. feliratot ami alatt egy igen terjedelmes műanyag ládából kacsintott felénk a következő két áldozat. Az egyiket én néztem ki magamnak. Honoré de Balzac-tól a Kurtizánok tündöklése és nyomorúságát azért választottam mert, nem rég olvastam tőle a Goriot apó-t és nagyon megtetszett a stílusa. Már alig várom, hogy nekikezdjek új szerzeményemnek. A másikat kedves nejem ajánlotta megvételre: Alexandre Dumas-tól, a fekete tulipán-t. Ekkor már sejtettem, hogy nekem végem, és sikerült a visszatartó erőmet (feleségem személyében) is meggyengíteni. De bátran mentünk tovább. Egy ideig természetesen sikerült tartani magunkat, csak egy pár könyvjelző, ajánló, szórólap és jó néhány cukorka jött velünk.
   Nagyon tetszett ahogy berendezték a termeket. Nem volt túl zsúfolt de amennyire csak lehetett kihasználtak minden négyzetmétert. A szőnyeg nagyon hasznos volt, a kiszemelt standok előtt le tudtunk ülni amíg elolvastuk a fülszövegeket, és a gyerkőcök is mellénk tudtak ülni, néha odacsábítva jó pár másik gyereket is. Néha úgy éreztük magunkat mintha egy óvodába csöppentünk volna. Nagyon jól szórakoztunk és mindenki nagyon kedves volt. Mindenhol mosolyogtak, szívesen engedték hogy lapozgassuk a könyveket, nem voltak tolakodóak és bármit is kérdeztem mindig tudtak segíteni és információkkal ellátni. Nagyon szeretem a könyvfesztivált. Igazából szerintem havonta meg lehetne rendezni, én biztos mindig elmennék.

2017. március 7., kedd

Veronica Roth: A ​lázadó


Veronica Roth: A ​lázadó


KiadóCiceró
Kiadás éve: 2013
Oldalszám: 434
Kötés: Puhatáblás
Fordította: Logos
ISBN: 9789635397815


Árulás

Bátorság

Lázadás



Fülszöveg:

   Egyetlen döntésed hatására megváltozhatsz – vagy akár meg is semmisülhetsz. Minden egyes választásunknak megvannak a maga következményei – Tris Prior is megtapasztalja ezt, amikor nyugtalanság s zavar támad körülötte a társadalom valamennyi csoportjában. Meg kell próbálnia megmenteni a szeretteit – és önmagát –, miközben újra meg újra szembesül a fájdalom, a megbocsátás, az azonosulás, a hűség, a politika, a szerelem és a szeretet kérdéseivel.


Szerintem:

   Az első rész elolvasása után nagyon vártam a folytatást. Szerencsés helyzetben voltam, mert már mindhárom kötet ott figyelt a polcomon és szinte azonnal folytathattam a kalandot.
   Itt már nem volt idő a pangásra, nincs idő holmi bevezetőkre, felgyorsulnak az események. Sokat gondolkoztam miért érzem úgy a könyv befejeztével, hogy az első rész jobb volt. De nem igazán tudtam megválaszolni magamnak. Talán azért mert ebben a részben több a vér, vagy mert annyira eseménydús volt hogy a végén belefáradtam? Lényeg a lényeg, hogy ezt a részt hihetetlen gyorsan elolvastam. De lehet csak azért érzem így, mert egy egy rész elolvasása után még egy ideig feldolgoztam a történéseket, és így egybefolytak a dolgok. És végül úgy lettem vele, hogy ez a könyv jobban tetszett mint az előző. Lehet ezt fokozni?
   Ebben a részben sikerült pár választ kapnom az előző könyv olvasásakor megfogalmazódottakra. Már értem miért éreztem olyan zártnak az egészet.
   Annak örülök, hogy Tris nem változik meg, maradt ugyanaz, igaz egyre több dologban vállalja a felelősséget. Egy kicsit ijesztő volt a pillanatnyi megingása, a minden mindegy rövid időszak, a halál iránti már már vágyódása, végül viszont magához tér. A szerelmi szál, úgy érzem némiképp mellőzve lett, igaz eddig se volt agyon-hypeolva, mindig is a háttérbe szorult de biztos alapként szolgált.
   Volt egy pillanat amikor azt gondoltam, hogy ez biztos egy szimuláció, végig félrevezet az írónő és majd a végén lesz egy hatalmas csattanó. Folyamatosan vártam mikor ébrednek fel egy alig kivilágított szobában a széken feküdve. Lassan viszont bele kellet törődnöm, ez nem szimuláció. Ekkor elkezdtem feldolgozni a veszteségeket és megpróbáltam lenyugodni. De késő volt már nem tudtam ki áruló és ki a barát. 
   A bátorság már lételem ebben a kötetben. Nem csak a harcba való részvételhez kell, hanem a szereplőknek is elengedhetetlen "szérum", beismerni a tévedéseket és a megbocsájtást kérni. Csak úgy kapkodtam a fejem és faltam az oldalakat. Amikor elfogytak az oldalak, perceken keresztül forgattam az utolsó lapot ide oda, gondolván, hogy egy hibás példányt kaptam kézhez.

Veronica Roth: A ​beavatott


Veronica Roth: A ​beavatott


KiadóCiceró
Kiadás éve: 2012
Oldalszám: 430
Kötés: Puhatáblás
Fordította: Logos
ISBN: 9786155252525


Egyetlen döntés

Beavatás

Bátorság





Fülszöveg:

   Egyetlen döntés alapján megtudhatod, kik az igazi barátaid.
   Egyetlen döntés meghatározhatja értékrendedet.
   Egyetlen döntés örökre megmutathatja, kihez vagy mihez vagy hűséges.
   Egyetlen döntés, amelytől megváltozol.
   Beatrice Prior az antiutópisztikus Chicagóban él: az itteni társadalom öt csoportra tagolódik, melyek mindegyike egy-egy erény kiművelését írja elő tagjai számára. Ők az Őszinték, az Önfeláldozók, a Bátrak, a Barátságosak és a Műveltek. Az év egy bizonyos napján a mindenkori tizenhat éveseknek el kell dönteniük, melyik csoporthoz kívánnak tartozni. Ennek kell szentelniük életük hátralevő részét. Beatrice ingadozik aközött, hogy a családjával maradjon-e, vagy végre önmagává váljon. Ez a két lehetőség kizárja egymást. Végül olyan döntést hoz, amely mindenki számára meglepetést jelent – még önmagának is.


Szerintem:

   Az első dolog ami nagyon megtetszett ebben a könyvben, a borító volt. Egy titkos társaságot képzeltem el magam előtt, és egy beavatási ceremóniát. Persze tudtam, hogy nem erről van szó, mert egy ismerősöm ajánlotta a trilógiát és a kedvcsinálóba azért elárult pár dolgot. A lényeg, hogy végül úgy gondoltam nekivágok. Az első pár oldal elolvasása után féltem, hogy ez a könyv sorozat is, a mostanság annyira felkapott, film adaptációra törekvő, giccs lesz. Tévedtem.
   Az alapot itt is a társadalom felosztása adja. Öt csoportra vannak felosztva a városlakók, tulajdonságok alapján. Az Őszinték, az Önfeláldozók, a Bátrak, a Barátságosak és a Műveltek. Együtt egy jól működő közösséget alkotva, legalábbis a látszat szerint már nagyon hosszú ideje egy bevált rendszer ez. Igaz az olvasónak végig furcsa érzése támad, túl zártnak éreztem az egészet. És igazából nem értettem miért vannak romok ha már béke van. Szóval a világ kialakítással voltak fenntartásaim de gondoltam a trilógia végére hátha értelmet nyernek a dolgok.
   A főszereplő, Tris kicsit furcsa, de nem a szokásos, nyafka, butuska és túl naiv tizenéves. Persze korának megfelelően van egy adag naivság, de semmiképp sem elrugaszkodott. Az, hogy nem mindig árulja el az igazat és nem locsi-fecsizik mindent ki, még szerethetőbbé és emberivé tette a karaktert. Nagyon szimpatikus volt végig, de vele kapcsolatosan is van egy olyan érzésem, mintha nem is ő lenne a főszereplő.
   A történet, miután beindul, kellő képen pörgős, izgalmakban bővelkedő és minél többet olvasva belőle kitűnik újszerűségében, egyáltalán nem szokványos és teljesen magával ragadó. A szimuláció nálam nagyon betalált. A mögötte lévő emberi pszichológiai reakció annyira felcsigázott, hogy egyáltalán nem bántam volna ha én is kipróbálhatnám egyszer az életben. Amint befejeztem az utolsó mondatot a könyvből már alig bírtam kivárni, hogy haza érjek és kezdhessem a következő részt.

2017. január 28., szombat

William Golding: A ​Legyek Ura

William Golding: A ​Legyek Ura




Egy baleset.

Egy sziget.

A füst.



   „Született ​​optimista vagyok – írja Golding – de a fogyatékos logika … pesszimistát formál belőlem.” Ebből a folyamatból valóban a végeredmény, a pesszimizmus marad meg uralkodó benyomásként Golding mindazon regényeinek olvastán, amelyek emberi-írói alapélményével – a háborúval foglalkoznak. A pesszimizmusból azonban egyfajta megnyugvás alakul ki, mihelyt Golding az emberség kérdését firtatja: „Ember voltunk abban áll – írja –, hogy el tudjuk dönteni, mi a helyes és mi a rossz, mi a csúf és mi a szép, mi az igazság és mi az igazságtalan.” A legyek ura voltaképpen a régi angol kalandregényeknek, a „hős gyarmatosító brit szellem”-et propagáló műveknek keserű paródiájául készült – de sokkal több lett ennél: egy maroknyi kamasz hajótörött életének néhány hetében az emberi ösztönök fejlődésének teljes panorámáját – a magatartásformák teljes skáláját adja a legvégletesebb helyzetekben. Megmutatja, hogy az értelem, az emberség, az ésszerű társadalom az ember elemi szükséglete; de ha az értelem nem eléggé érett, az emberség nem eléggé erőteljes, feltámadhatnak az alantas ösztönök, az öncélú hatalomvágy, a kegyetlenség.

Szerintem:

   Húztam, halogattam az értékelést, és sokat gondolkodtam azon, hogy mit is írhatnék. Nekem személy szerint nem jött be ez a regény. Szerkezetileg, teljesen jó, olvasmányos, pörgős, a nyelvezet szórakoztató, egyszerű. Persze nem is nagyon lehetne más, hiszen gyerekek a főszereplők. De magát a történetet olyan üresnek érzem. Se eleje, se vége. Amikor elkezdtem olvasni egyből lepottyantott az író egy szigetre, csak úgy ni... Majd következik egy történet, időtlenül, és talán túl felnőttes a főszereplők életkorához. És hirtelen itt is a vége, egyszer csak ott áll előttünk a ... vége. Persze tudom, hogy átvitt értelembe kell értékelni ezt a művet, mert a gyerekek csak az emberi ártatlanságot, tisztaságot, hivatottak képviselni. A lényeg pedig az, hogy belássuk az emberiség alapjaiban romlott. Hát nekem ez sok. Szerintem az ember alapjában véve nem kegyetlen.
   Golding, azzal is megpróbálja az időt végteleníteni, hogy meg-meg szakítja a történetet és ugrik egyet az időben, azt hogy mennyit, teljesen ránk, olvasókra bízza. Az viszont pozitívum, hogy a szigetet annak ellenére, hogy nyomasztó ott lenni megpróbálja széppé tenni. Szép kék vizű lagúna, "fürdőmedence", homokos part, napsütés.
   Egész idő alatt azt vártam, hogy kiderüljön, csak egy teszt, megfigyelés az egész, tudományos kísérlet. Hátha felfedeznek egy olyan részt a szigeten, ahol fehér köpenyes felnőttek figyelik őket. Majd a jövevényre, gondoltam, hogy túléli és majd ő kiment mindenkit, de már a levegőbe megöli az író. Félelmetes.
   A végén pedig csak annyit tudok mondani, hogy nagyon lehangoló volt. Persze lehet javított volna a másik nem jelenléte, vagy ha a kicsiknek több szerep jut, de így nagyon a véglet volt. És hát a vége, nem is tudom, kicsit olyan filmszakadásos, hirtelen.

2017. január 12., csütörtök

Benyák Zoltán: Az ​idő bolondjai

Benyák Zoltán: Az ​idő bolondjai



Egy nap

Egy óra

Az örökkévalóság 


   Szent ​​Kron nyugalmas sziget az óceánban, távol a partoktól, távol a száguldó világtól. Egyszerű emberek lakják, bár néhányukat nem lehet hétköznapinak nevezni. 
   Mimi Lafarge, a fiatal lány kegyetlen betegségének köszönhetően egy sebesen öregedő testbe zárva kénytelen élni. Manfred, a sziget furcsa idegene olyan titkok tudója, melyek a történelem előtti korokba nyúlnak vissza. Tak Lachensky, a sziget egyetlen órásmestere múltjában számos olyan nap van, amiről nem szívesen beszél. 
   Egy egyszerű napon különös szemű jövevény érkezik a szigetre, és a világ kizökken a menetéből. Az öröklét ígéretének árnyékában a szigetnek és minden lakójának el kell gondolkoznia a halandóságán, és fel kell fednie igazi arcát.

   Szeptember tizenhetedikén megáll az idő…

   Évek, napok, percek. Az idő bolondjai az elmúlás könyve. Egyszerre tekint előre és vissza, próbál értelmet és érzelmet találni az időben. Megkapaszkodni és elengedni. Benyák Zoltán regénye olyan nyomot hagy az olvasóban, akárcsak a sziget lakóiban a visszafordíthatatlan szeptember tizenhetedikei események.
   
Szerintem:

   Egyszer volt, hol nem volt, volt egyszer az idő.... fején kalappal, hosszú kabátban. A nő sárga szemei megcélozzák a kiválasztottakat. Aztán egyszer csak megállítja az időt. Persze nem mindenhol, meg mindenkinek, de Kron szigetén biztos. Ez a történet "- Mesének túl valós, valóságnak meseszerű".
   Ez egy gyönyörűen megírt könyv, egy másodpercig sem éreztem unalmasnak. Furcsa volt, hogy semmi igazán pörgős esemény nincs benne, mégis, teljes mértékben lekötött. Elkapott, leláncolt, elvarázsolt és elfeledtette velem az időt. Zseniális, ahogy az író érzékelteti az idő múlását, úgy, hogy közbe megállítja azt. A dolgok történnek, mivel meg kell, hogy történjenek és mindennek meg van az oka.
   A történet felépítése nagyon átgondolt. A karakterek valósak, épp csak annyi különlegesség, fantasztikum van bennük ami még jobban megerősíti hús-vér mivoltukat. A hangulat, szürke, utópisztikus de nem nyomasztó, mindig süt a nap.
   A regény betekintést enged három ember életébe, és leírja azok viszonyát az idővel. Persze addig nem állhat meg az idő, amíg a kalapos hölgy kiválasztottjai oda nem érnek a szigetre. És mikor már mindenki ott van a szigeten akkor megtörténik a csoda, megáll az idő, és a pillanat mint egy burok, átöleli Kron szigetét, nem engedve se ki, se be senkit. A bennragadtaknak, nem csak a jelenjüket ismerhetjük meg, de a múltjukat is elmesélik és a jövőből is kapunk egy kis ízelítőt. A visszatekintések izgalmasak, a jelent a romlás és a rozsda kikezdi, a jövő semmitmondó. Van aki szeretné uralni az időt, van aki azért állítaná meg, hogy ne öregedjen és van aki lopja az időt. Főhőst csak a végén avat fel az író, ő az aki a végén összefogja a szálakat.

   Az élmény amit nyújt e könyv olvasása leírhatatlan, ezt mindenkinek magának kell megtapasztalni. 

2017. január 7., szombat

BookHaul 2016 (December)



2016 a változások éve

Egy hónap

33 könyv


   2016 a változások éve volt. A könyvek terén is sok változás történt az életembe, ismét ráéreztem az olvasás ízére, meg persze ezen csodálatos alkotások utáni vágyam is felerősödött. Az utóbbi két hónapba annyi könyvet szereztem be mint máskor 1-2 év alatt, a következő haul-ba majd egyértelműbb lesz. Megfogadtam magamnak, hogy amíg nem csökkentem a várólistámat addig nem vásárolok több könyvet, de más fajta beszerzési módról nem volt szó :). De majd meglátjuk mit hoz a jövő, most térjünk a lényegre.

   Decemberi első beszerzésem Ransom Riggs: Vándorsólyom ​kisasszony különleges gyermekei, trilógia a Kossuth Kiadó gondozásában. Azóta már ki is olvastam őket, nagyon élveztem, minden mondatát. De miért is vettem meg? Igazából láttam egyszer valahol a film trailerét. Az a pár másodperc elég volt, hogy felkeltse az érdeklődésemet. Eddig többször előfordult, hogy a filmet hamarabb sikerült megnézni, mint elolvasni a könyvet ami ihlette, és bevallom, jobban hittem a képernyőknek. De egyszer lehetőségem adódott, hogy az éhezők viadalát elolvassam, és utána tudtam meg, hogy ebből már film is készült. Elolvastam az első rész majd megnéztem a filmet, majd a második részt és megnéztem a filmet, és végül a harmadik részt is elolvastam természetesen rögtön utána meg is néztem. Nagyon élveztem, és azóta megfogadtam, hogy ha csak tehetem előbb a könyvet olvasom el, igaz így többször lehet csalódni majd a filmbe. De ha olvasva, a saját fantáziámba már leforgattam az eseményeket, akkor vissza tudok majd vonulni oda és hamarabb meg tudok küzdeni a csalódással. Hát gondoltam egyet a film bemutatója után, és gyorsan meg is rendeltem mind a három részt. Életem egyik legjobb döntése volt a könyvek terén.


   Ami nagy meglepetés volt számomra Diana Soto: Az ártatlan bűnös. Maga az írónő küldte el nekem a könyvét elektronikus formába, véleményezés végett. Meglepődtem, de aranyos volt tőle. így el kezdtem olvasni annak ellenére, hogy egy drámáról van szó. Közbe utána olvastam, és a mű elnyerte a legjobb történelmi ihletésű dráma címet a DrámaTéka Drámaműhely 2016-ban megrendezett országos versenyén. Nem gondoltam volna, hogy egy dráma valaha is végig olvastatja magát velem, úgy hogy egyszer sem akartam letenni, hogy majd később folytatom. Féltem az elején, hogy teljesen kusza lesz az egész, átláthatatlan, átgondolatlan, és nem, teljesen érthető volt. Végig követhető, átgondolt, és nem ellentmondásos. Fiatal kora ellenére, az írónő szerintem egy igen értékes alkotást tett le az irodalom asztalára. A téma választása nagyon jó, és dramaturgiailag is kitűnő. Jó volt olvasni.

   Diana meglepett még egy verses kötettel is. Bevallom elsőre a borítója fogott meg, majd a címe, de hamarosan, belelapozva, rájöttem ez nem lesz egy gyors olvasás. Szeretek verseket olvasni és elmélkedni rajta, mit is szeretett volna mondani vele a költő. Diana versei egyenként egy-egy értékelést érdemelnének meg. Nehéz így egybe értékelni. Inkább jelzőkkel szeretném illetni: érthető, elgondolkodtató, változatos, komor, vidám, igaz. Nagyon lassan olvastam a könyvet minden napra hagytam magamnak 2 -3 verset, jó döntés volt. Szép lassan fel tudtam dolgozni. De hoztam egy idézetet is amelyikben a költőnő maga mondja el a versei miből születnek:

"Az én múzsám nem szerelem, hanem szánalom. 
Az én múzsám nem boldogság, hanem fájdalom."

   William Paul Young: A ​viskó további könyvekkel egyszerre karácsonyra érkezett meg, pont jókor. Már nagyon régi várólistás volt. Több éve ajánlották nekem, sőt még kölcsönbe is kaptam, de pár nap múlva olvasatlanul vissza is adtam. Olvastam a kritikákat és teljesen elbizonytalanodtam, féltem nehogy olyat olvassak amit megbánhatok. Végül erőt vettem magamon, megrendeltem és nekiláttam. Sajnálom, hogy eddig halogattam, ha okosan olvassa az ember nagyon jó kis könyv. Véleményemet bővebben a bekezdés linkjére kattintva lehet elolvasni. 

   Benyák Zoltán, egy nagyon szimpatikus ember. Volt szerencsém "személyesen" beszélni vele az internet segítségével, és sikerült dedikált példányt kapnom tőle. Nagyon kedves, hogy így foglalkozik az olvasóival, még kis figyelmességet is kaptam tőle, két kis könyvjelzőt, legújabb könyvének képével. Rengeteg energiával és kedvességgel van megáldva. Még arra is odafigyelt, hogy a fa alá odakerülhessenek új szerzeményeim, nagy örömöt sikerült szereznie ezzel nekem. Úgy vettem át a könyveket a postástól, mint kisgyerek a cumiját. Hirtelen és erősen fogva, nehogy bárki is ki vehesse a kezemből.
   Olvasgattam az eddigi megjelent könyveinek a  fülszövegeit és bevallom kíváncsi lettem a könyvekre. Majd olvastam véleményeket is és teljesen megvett. A Csavargók dalától, bevallom kicsit tartok, ezért első körbe az Ars Fatalis, és Az idő bolondjait gondoltam elolvasásra. Az utóbbit lassan már el is olvasom, hamarosan értékelni fogom. Remélhetőleg még ebben a hónapban sikerül beszerezni  A ​nagy illúzió-t is, nagyon el szeretném olvasni.

   Khaled Hosseini: Papírsárkányok  a hónap meglepetés könyve lett. Nagyon sokan dicsérték már, hogy mennyire jó, és milyen fertőző. A legtöbben akik elolvasták nem állhatták meg, hogy az író további könyveit meg ne szerezzék. Kíváncsian várom mennyire tud majd elvarázsolni Hosseini, és belerántani világába. Sajnos tényleg nem tudok többet róla, sikerült teljesen tudatlannak maradni a művel és az íróval kapcsolatban. Tudom ez ciki rám nézve, de ez van. Majd a könyv elolvasása után bepótolom a lemaradást.
    Az éhezők viadala elolvasása után, agyba főbe dicsértem, az ismeretségi körömbe, hogy mennyivel jobb a könyv a filmnél, és mindenkinek javasoltam, hogy olvassa el, mert biztos új élményekkel fognak gazdagodni. Persze, hogy a legtöbben csak a filmet nézték meg. Egy alkalommal, egy barátom szólt, hogy van még egy hasonló, disztópia sorozat, a beavatott. Hát gondoltam kívánság listára teszem. Nem tartott soká és nagy meglepetésemre meg is kaptam a trilógiát plusz egy ráadást a négyest.  Már nagyon várom hogy nekilássak, de addig van még másfél könyv olvasnivalóm. A borítók is tetszenek, igaz inkább az eredeti, nem az új kiadásos, filmes fedők.

   Következett a magyar történelem rejtélyei 20 kötetes sorozat. Az utóbbi évek során úgy éreztem, hogy egyre kevesebbre és kevesebbre emlékszem, az iskolában szerzett történelmi tudásomból. Ezért igyekeztem az utóbbi időben pótolni a hiányosságokat, igaz a történelem lemezéből csak egy egy szeletjén. Így találtam rá erre a sorozatra is. Ami megfogott, és rávezette, hogy megvegyem a könyveket a következő mondat volt az ajánlójukból: "Új sorozatunk olyan titkokra, talányokra derít fényt, melyek régóta foglalkoztatják a történészeket és a közvéleményt." Titkok, talányok? Ez nekem való. Azóta sikerült két részt elolvasni, és be kell vallanom kicsit csalódtam. Mondjuk már amikor megérkezett meglepett a kötetek vastagsága (max. 50 oldal), ennél vaskosabb példányokra számítottam (a promóciós kép alapján is). A kivitelezés igényesnek mondható, sok szép kép van benne és azért ha nem is túl mélyre menően foglalkoznak, a kötet címadó eseménnyel, személyiséggel arra pont elegendő, hogy felkeltse az olvasó érdeklődését.Az egyik kötet amit már sikerült elolvasnom: F. Dózsa Katalin: Sisi-legendák. Rövid összefoglaló Erzsébetről, azaz a körülötte lévő pletykákról. Arra tökéletes, hogy felkeltse az olvasó érdeklődését Sisi iránt. Akik eddig csak az említett filmből ismerték a királynét, elolvasva ezt a könyvet rádöbbennek arra, hogy messze nem az igazi személyiségével ismerkedhettek meg. A film a túlidealizált, és csak pozitív dolgok bemutatásával kápráztatja el a nézőket, aki viszont jobban meg szeretné ismerni, az nyugodtan olvashatja a könyvet, felfedező útja kezdőpontjaként. És így van ez szerintem a sorozat többi részével is.

2017. január 3., kedd

William Paul Young: A ​viskó

William Paul Young: A ​viskó


Egy elhagyott rozoga viskó

Egy rossz emlékeket ringató tó

Megbocsátás




   Végre magyar nyelven is megjelenik a már sokak által nagyon várt könyv, A Viskó (The Shack). Wm. Paul Young megrázó regénye az utóbbi évek egyik legnagyobb könyvsikere, ami páratlanul rövid idő alatt több mint 10 millió példányban fogyott el. Mert akik elolvasták, azok mentek és vettek tízet, harmincat, ötvenet, huszonötöt, és osztották szét rokonaik, barátaik között.
   Az egyébként vitákat is kiváltó regényről egyik méltatója azt tartja, hogy olyan hatással lehet erre a nemzedékre, mint A zarándok útja volt a maga idejében. A könyv mindenesetre egy lebilincselően izgalmas, és izgalmasan provokatív olvasmány, amiben a telepesek által elhagyott rozoga, rossz emlékeket idéző viskó (A Viskó) egyszeriben döbbenetes titkok tárházává válik..., ahol izgalmas találkozások során a megbocsátás gyógyító ereje és hatalma is felragyog a sebzett szív számára. Akik már olvasták, azt ajánlják, hogy a zsebkendőkkel felszerelkezve láss az olvasáshoz. Szükséged lesz rájuk...

Szerintem:


   Úgy érzem, ez egy igen megosztó könyv. A "regény" oldalát nézve, egy igen megható és szomorú történet. Egy borzalmas eseményről, egy a szomorúságba temetkező apáról, családról, és a megbocsátásról szól. "Egy megrázóan izgalmas 'mese'!". A "sorsfordító erejét" nézve, egy olyan olvasmányt kapunk, amelyre, szerintem nagyon sokan Isteni kinyilatkoztatást akarnak ráerőltetni. Vannak benne teológiailag (mondjuk egyházi tanításoktól függően), nehezen emészthető részek, de ha nem úgy olvassa az ember, ezt a könyvet mint vallási útmutató, hanem a jó, és rá vonatkozó, részeket próbálja elsajátítani, mélyen magában elhatározva ("akarva"), hogy azokat követi, akkor akár útmutatásként is tekinthetünk erre a könyvre. Viszont "Vigyázat, regény! Nem teológiai értekezés!"
   Már egy jó ideje terveztem "A viskó" elolvasását, de valahogy mindig féltem nekikezdeni. Egy nagyon jó barát ajánlotta nekem, kölcsön is adta, én viszont húztam halasztottam, mondván, hogy majd a sajátomat. Karácsonyra megleptem magam a könyvvel, így már nem tudtam tovább halasztani. Most, hogy a végére értem nagyon haragszom magamra, hogy eddig halogattam, ez egy gyönyörű könyv. Egy zseniálisan megírt regény, egy apáról aki küzd. Küzd a fájdalom ellen, amit lánya elvesztése okozott.
   Ezt a könyvet lehet nagyon szeretni és nagyon utálni. Van az az olvasó aki, meg találja a sorok között azokat az üzeneteket amik neki szólnak, és akár "sorsfordító erejű olvasmány..." ként tudhatja magáénak ezt a könyvet. El tud mélyülni a történet mondanivalójába, és talál benne olyan mondatot ami egy kicsit megváltoztatja az élethez való hozzáállását. Lesznek olyan pillanatok számára, a könyv olvasása közben, amikor boldogabbnak, felszabadultabbnak érzi magát. A történet végén pedig lehet, hogy egy elhatározás is születni fog, ami akár az egész elkövetkezendő életét meg fogja változtatni, vagy legalábbis kihatással lesz rá. És vannak azok az olvasók akik, megbotránkoznak majd e regényt olvasva. A Szentháromság, elbagatellizált megformálása, az Atya mint konyhatündér, Jézus mint kockainges ács, és a szellemnő Szentlélek, nehezen emészthető megjelenítése érthetően felháborodást okoz.
   Olvasni kellemes volt, jó a stílusa. Voltak részek amiket kétszer is újraolvastam, bíztam benne, hogy elsőre félreolvastam, de aztán kiderült, hogy mégse. És voltak benne olyan részek is amiket azért olvastam el többször mert számomra volt mondanivalója.
   Lehet, hogy maga az író is a könyve megírásával próbálta volna letisztázni mit is jelent számára Isten, de úgy érzem, hogy néha nagyon összekeveredtek benne a dolgok. Persze ez csak szemlélet kérdése, egyszerűen én másként gondolom, élem át a dolgokat.