Ransom Riggs: Lelkek ​könyvtára

Ransom Riggs: Lelkek ​könyvtára

---

Egy rejtélyes sziget

---

Egy elhagyott árvaház

---

Egy különös fényképekből álló gyűjtemény

---

a történet véget ér...

 A Vándorsólyom kisasszony különleges gyermekeiben kezdődött és az Üresek városában folytatódott kaland izgalmas véget ér a Lelkek könyvtárában.

   A történet elején a tizenhat éves Jacob felismeri nagy erejű, új képességét, és kisvártatva alámerül a történelembe, hogy kimentse különleges társait egy szigorúan őrzött erődből. Jacobot az útján elkíséri Emma Bloom, a lángoló ujjú lány, és Addison MacHenry, az elveszett gyerekeket kiszimatoló kutya. A mai Londonból a Devil's Acre, az Ördög Hektárjának, a Viktória-korabeli Anglia legszörnyűbb nyomornegyedének labirintusszerű sikátoraiba utaznak. Ezen a helyen dől el örökre a világ összes különleges gyermekének sorsa.

   Ahogyan az előző két kötet, a Lelkek könyvtára is a fantázia és a még sosem publikált régi fényképek elegyítésével nyújt egyedülálló olvasmányélményt.

Szerintem:

   Sajnálom, hogy vége a kalandnak. Egy rejtélyes szigeten, egy elhagyott árvaháztól indultunk, egy különös fényképekből álló gyűjtemény nyomán, egy varázslatos világba csöppentünk, az idő hurkain keresztül utaztunk Vándorsólyom kisasszony különleges gyermekei kíséretében, majd csatáztunk az üresekkel. Most eljutottunk az utolsó részhez. A történet, ott folytatódik, ahol az előző részben abba maradt (és ezt formailag is nagyon jól kivitelezett). A lendületből mit sem veszítve, új hurkokat ismerhetünk meg, új embereket, és egy új világot.

   A szerepkörök és a szereplők letisztulnak. Emma, vezér szerepét, Jacob lassan átveszi, köszönhető ez annak is, hogy a srác egyre jobban megismeri önmagát és képességeit (ideje volt már), melyekre nagy szükségük van a túléléshez. Egy régi ismerős is visszatér, és igazán bátran viselkedik. Az események meg csak úgy özönlenek, csak kapkodtam a fejem ide oda, amikor már azt hittem, hogy minden jóra fordult és már csak a levezetés van hátra, lapoztam kettőt és minden a feje tetejére állt. Szinte lapról lapra változnak a dolgok, az izgalom folyamatos.

   A szabályok nélküli hurok világát, fényképek nélkül is nagyon élesen érzékeljük. Nagyon részlet gazdagon és életszerűen tárul elénk, bizonyítva ezzel az író zsenialitását. Érezni lehet a csatorna émelyítő szagát, és a keselyűk által ontott sűrű, sárga füstöt. A "Devil’s Acre, az ördög nyomortanyája, barátaim", ahol Sharon nagyon jó kalauznak bizonyul. A végén pedig a nagy csata, és a vég kifejlett, nem semmi. Igaz maradt egy kis utóíz, a vége túl kompaktnak tűnt, és egy kis sietséget is éreztem a végén, de ez nem igazán számít, mert ez a könyv így volt jó, ahogy meg lett írva.

   Elolvasva ezt a különleges történetet, bízok a jövőben, Ransom Riggs megírja majd minden egyes különleges gyerek történetét, ha más nem novellák formájában (nagyon jó lenne).

Ransom Riggs: Üresek városa

Ransom Riggs: Üresek városa

---

Egy rejtélyes sziget

---

Egy elhagyott árvaház

---

Egy különös fényképekből álló gyűjtemény

---

a történet folytatódik...

1940. ​​SZEPTEMBER 3. 

   A KÜLÖNLEGES GYERMEKEKET SZÖRNYEK FENYEGETIK. 

   EGYETLEN EMBER MENTHETI MEG ŐKET – DE Ő MADÁRTESTE FOGLYA MARADT. 

   A Vándorsólyom kisasszony különleges gyermekeinek hihetetlen, kalandos története folytatódik. Jacob Portman a barátaival Londonba indul. A gyerekek szeretnének biztonságra lelni egy időhurokban, ahol nem fenyeget sem öregség, sem betegség, sem ellenség. Azt remélik, hogy gondviselőjükön, Vándorsólyom kisasszonyon is segíteni tudnak, hogy visszanyerhesse emberi alakját. Mielőtt barátait biztonságos helyre vezeti, Jacobnak meg kell hoznia egy fontos döntést szerelméről, Emma Bloomról. Közben a háború sújtotta Londonban vérszomjas lidércek és éhes üresrémek fenyegetik őket… 

   Ransom Riggs különleges hősei, a szörnyeket látni képes Jacob, a puszta kezével tüzet gyújtó Emma, a láthatatlan Millard, a halottakat feltámasztó Enoch és társaik visszatérnek a fantasztikus fordulatokkal teli regényben.

Szerintem:

   Az első rész elolvasása után alig vártam, hogy elkezdjem a másodikat, de.....nagyon jól tettem hogy egy percet sem késlekedtem. Az idő elindult, ahogy a történet is. Itt már nincs hosszas bevezetés, egyből a lovak közé csapunk. A háború közepén pár különleges gyerek elindult a kalandok tengerén, és sikeresen kikötnek egy meglepetésekkel teli világban.

   A kezdeti izgalmak után, gondoltam pár oldalon keresztül pihenni fognak... és akkor..... MOST MI VAN?! Fordított világba kerültek, mint a majmok bolygójában. De nem sokára tovább indultak izgalmas útjukon.

   Hát nem mondom, ez igen. Egyre jobban beleszeretek ebbe a trilógiába. Egy kicsit elvesztettem a fonalat a könyv közepén, nehezen lehet követni, az időbeni ide-oda ugrálásokat, de visszaolvasva egy kicsit már megértettem.

   Nagyon jó kis folytatás, az biztos, hogy ha majd filmre viszik a stúdiónak nem lesz vele sok dolga, annyira jól és részletesen van megírva. Tetszenek a "látvány" hatások, legalábbis a leírás, a képek és a képzeletem szüleményei. Még mindig úgy érzem, hogy a képekkel, Riggs nem rondít bele az olvasó képzeletébe, inkább mankókat ad az általa elképzelt világ megteremtéséhez. És valóban, lassan az X-Men csíráját fel lehet benne fedezni. Egyre több és több különlegessel és azok rövid történeteivel ismerkedhetünk meg.

   Jacob Portman még mindig nem talált magára, elég sokáig várat minket vele az író, de lépésről lépésre szerintem egyre közelebb és közelebb kerülünk titka felderítéséhez.

   Emma továbbra is "A" vezér egyéniség és mindenki tőle várja a jóváhagyást, szerintem párszor még rá hárul majd a helyzet megmentése.

  A végén a Caul-os csavar, az valami zseniális, annyira éreztem hogy valami gond van azzal a madárral...

   A könyv gyorsan olvasható, enyhe időhúzás továbbra is van de valahogy jobban el van osztva, viszont sokkal pörgősebb mit az első.

Ransom Riggs: Vándorsólyom ​kisasszony különleges gyermekei

Ransom Riggs: Vándorsólyom ​kisasszony különleges gyermekei

---

Egy rejtélyes sziget

---

Egy elhagyott árvaház

---

Egy különös fényképekből álló gyűjtemény

---

   Ez vár felfedezésre a Vándorsólyom kisasszony különleges gyermekei című felejthetetlen regényben, amely a fantázia és a fotográfia elegyéből kever izgalmas olvasmányt. Történetünk kezdetén rettenetes családi tragédia indítja útnak a tizenhat esztendős Jacobot egy távoli, Wales partjai közelében lévő szigetre, ahol felfedezi Vándorsólyom kisasszony különleges gyermekek számára alapított otthonának omladozó romjait. Ahogy Jacob végigjárja az elhagyott hálótermeket és folyosókat, rájön, hogy Vándorsólyom kisasszony gondozottjai nem csak különlegesek voltak, de talán veszélyesek is. Lehet, hogy nem véletlenül száműzték őket egy kietlen szigetre. És valamiképpen – lett légyen ez bármilyen valószínűtlen – talán még mindig élnek. 

   Ez a nyugtalanító, réges-régi fényképekkel illusztrált regény élvezetes olvasmány felnőtteknek, tiniknek és bárkinek, aki élvezi a hátborzongató kalandokat.

Szerintem:

   Őszintén bevallom, hogy az első film trailer alapján figyeltem fel a könyvre. Majd jöttek a külsőségek. Szép, különleges borító, és azok a régi fotók?!... Majd fülszöveg elolvasása, és kész is voltam, a következő pillanatban már otthon voltam és három új könyvet helyeztem el a kiolvasandó polc részre. Amint befejeztem az épp olvasott sorozat utolsó mondatát már neki is láttam.

   Annak ellenére, hogy az író azonnal az elején elárulja a lényeget, próbálván azt a látszatot kelteni, hogy a lovak közé csapunk, nehezen indul meg a történet. Úgy érzem kicsit hosszúra sikerült a bevezetés, de a végére sikerül annyira izgalmassá tenni, hogy ne vájunk sokat amíg nekikezdünk a következő kötetnek.

   A stílus nagyon jó, pont amikor kezdenénk érezni, hogy unalmas, akkor ott is a csavar és máris faljuk tovább a könyvet.

   Azt gondolná az ember, ha már képet látunk a szereplőkről, azonnal csökken a könyv értéke, hiszen nem engedhetjük szabadjára a fantáziánkat. De én azt vettem észre, hogy a képek számomra csak adalékok voltak, mindegyik szereplő a tetteivel, viselkedésével képes volt felülírni a látványt. Nagyon élveztem ezt a dolgot, mindig vissza lapoztam az illető képére és teljesen illet hozzá az újonnan felfedezett tulajdonság. Majd elkezdtem gondolkozni rajta, hogy a képek alapján írta vajon azokat a részeket ahol bemutatásra kerül, vagy a történet részhez válogatta a képet. Utólag, utánaolvasva kiderült, hogy a képek alapján írta a könyvet. Az a hobbija Riggsnek, hogy régi

különleges fotókat gyűjtöget (szerintem hátborzongatókat).

   Jacob nem győzött meg, hogy majd ő lesz a nagy megmentő, de azért érezni a fejlődést. Egész eddigi életében csak sodródott az árral. Elkényeztetett, gazdag család fiaként, semmi élet célja nem volt.

   Emma az a személy aki próbálja kézben tartani a dolgokat, és szerintem ő az aki képes is rá, az ereje biztos sokkal nagyobb mint elsőre gondolnánk.

   A humort nekem Millárd hozta. A maga láthatatlan mivoltával gondoskodik róla, hogy ne feledjük jelenlétét.

   Összességében tökéletes első kötetnek találom ezt a könyvet, és nagyon sajnálom a hurt, szegénykém még száz éve sem volt.