Ransom Riggs: Lelkek könyvtára
Egy rejtélyes sziget
Egy elhagyott árvaház
Egy különös fényképekből álló gyűjtemény
a történet véget ér...
A Vándorsólyom kisasszony különleges gyermekeiben kezdődött és az Üresek városában folytatódott kaland izgalmas véget ér a Lelkek könyvtárában.
A történet elején a tizenhat éves Jacob felismeri nagy erejű, új képességét, és kisvártatva alámerül a történelembe, hogy kimentse különleges társait egy szigorúan őrzött erődből. Jacobot az útján elkíséri Emma Bloom, a lángoló ujjú lány, és Addison MacHenry, az elveszett gyerekeket kiszimatoló kutya. A mai Londonból a Devil's Acre, az Ördög Hektárjának, a Viktória-korabeli Anglia legszörnyűbb nyomornegyedének labirintusszerű sikátoraiba utaznak. Ezen a helyen dől el örökre a világ összes különleges gyermekének sorsa.
Ahogyan az előző két kötet, a Lelkek könyvtára is a fantázia és a még sosem publikált régi fényképek elegyítésével nyújt egyedülálló olvasmányélményt.
Szerintem:
Sajnálom, hogy vége a kalandnak. Egy rejtélyes szigeten, egy elhagyott árvaháztól indultunk, egy különös fényképekből álló gyűjtemény nyomán, egy varázslatos világba csöppentünk, az idő hurkain keresztül utaztunk Vándorsólyom kisasszony különleges gyermekei kíséretében, majd csatáztunk az üresekkel. Most eljutottunk az utolsó részhez. A történet, ott folytatódik, ahol az előző részben abba maradt (és ezt formailag is nagyon jól kivitelezett). A lendületből mit sem veszítve, új hurkokat ismerhetünk meg, új embereket, és egy új világot.
A szerepkörök és a szereplők letisztulnak. Emma, vezér szerepét, Jacob lassan átveszi, köszönhető ez annak is, hogy a srác egyre jobban megismeri önmagát és képességeit (ideje volt már), melyekre nagy szükségük van a túléléshez. Egy régi ismerős is visszatér, és igazán bátran viselkedik. Az események meg csak úgy özönlenek, csak kapkodtam a fejem ide oda, amikor már azt hittem, hogy minden jóra fordult és már csak a levezetés van hátra, lapoztam kettőt és minden a feje tetejére állt. Szinte lapról lapra változnak a dolgok, az izgalom folyamatos.
A szabályok nélküli hurok világát, fényképek nélkül is nagyon élesen érzékeljük. Nagyon részlet gazdagon és életszerűen tárul elénk, bizonyítva ezzel az író zsenialitását. Érezni lehet a csatorna émelyítő szagát, és a keselyűk által ontott sűrű, sárga füstöt. A "Devil’s Acre, az ördög nyomortanyája, barátaim", ahol Sharon nagyon jó kalauznak bizonyul. A végén pedig a nagy csata, és a vég kifejlett, nem semmi. Igaz maradt egy kis utóíz, a vége túl kompaktnak tűnt, és egy kis sietséget is éreztem a végén, de ez nem igazán számít, mert ez a könyv így volt jó, ahogy meg lett írva.
Elolvasva ezt a különleges történetet, bízok a jövőben, Ransom Riggs megírja majd minden egyes különleges gyerek történetét, ha más nem novellák formájában (nagyon jó lenne).
Nincsenek megjegyzések :
Megjegyzés küldése