William Paul Young: A viskó
Egy elhagyott rozoga viskó
Egy rossz emlékeket ringató tó
Megbocsátás
Végre magyar nyelven is megjelenik a már sokak által nagyon várt könyv, A Viskó (The Shack). Wm. Paul Young megrázó regénye az utóbbi évek egyik legnagyobb könyvsikere, ami páratlanul rövid idő alatt több mint 10 millió példányban fogyott el. Mert akik elolvasták, azok mentek és vettek tízet, harmincat, ötvenet, huszonötöt, és osztották szét rokonaik, barátaik között.
Az egyébként vitákat is kiváltó regényről egyik méltatója azt tartja, hogy olyan hatással lehet erre a nemzedékre, mint A zarándok útja volt a maga idejében. A könyv mindenesetre egy lebilincselően izgalmas, és izgalmasan provokatív olvasmány, amiben a telepesek által elhagyott rozoga, rossz emlékeket idéző viskó (A Viskó) egyszeriben döbbenetes titkok tárházává válik..., ahol izgalmas találkozások során a megbocsátás gyógyító ereje és hatalma is felragyog a sebzett szív számára. Akik már olvasták, azt ajánlják, hogy a zsebkendőkkel felszerelkezve láss az olvasáshoz. Szükséged lesz rájuk...
Szerintem:
Úgy érzem, ez egy igen megosztó könyv. A "regény" oldalát nézve, egy igen megható és szomorú történet. Egy borzalmas eseményről, egy a szomorúságba temetkező apáról, családról, és a megbocsátásról szól. "Egy megrázóan izgalmas 'mese'!". A "sorsfordító erejét" nézve, egy olyan olvasmányt kapunk, amelyre, szerintem nagyon sokan Isteni kinyilatkoztatást akarnak ráerőltetni. Vannak benne teológiailag (mondjuk egyházi tanításoktól függően), nehezen emészthető részek, de ha nem úgy olvassa az ember, ezt a könyvet mint vallási útmutató, hanem a jó, és rá vonatkozó, részeket próbálja elsajátítani, mélyen magában elhatározva ("akarva"), hogy azokat követi, akkor akár útmutatásként is tekinthetünk erre a könyvre. Viszont "Vigyázat, regény! Nem teológiai értekezés!"
Már egy jó ideje terveztem "A viskó" elolvasását, de valahogy mindig féltem nekikezdeni. Egy nagyon jó barát ajánlotta nekem, kölcsön is adta, én viszont húztam halasztottam, mondván, hogy majd a sajátomat. Karácsonyra megleptem magam a könyvvel, így már nem tudtam tovább halasztani. Most, hogy a végére értem nagyon haragszom magamra, hogy eddig halogattam, ez egy gyönyörű könyv. Egy zseniálisan megírt regény, egy apáról aki küzd. Küzd a fájdalom ellen, amit lánya elvesztése okozott.
Ezt a könyvet lehet nagyon szeretni és nagyon utálni. Van az az olvasó aki, meg találja a sorok között azokat az üzeneteket amik neki szólnak, és akár "sorsfordító erejű olvasmány..." ként tudhatja magáénak ezt a könyvet. El tud mélyülni a történet mondanivalójába, és talál benne olyan mondatot ami egy kicsit megváltoztatja az élethez való hozzáállását. Lesznek olyan pillanatok számára, a könyv olvasása közben, amikor boldogabbnak, felszabadultabbnak érzi magát. A történet végén pedig lehet, hogy egy elhatározás is születni fog, ami akár az egész elkövetkezendő életét meg fogja változtatni, vagy legalábbis kihatással lesz rá. És vannak azok az olvasók akik, megbotránkoznak majd e regényt olvasva. A Szentháromság, elbagatellizált megformálása, az Atya mint konyhatündér, Jézus mint kockainges ács, és a szellemnő Szentlélek, nehezen emészthető megjelenítése érthetően felháborodást okoz.
Olvasni kellemes volt, jó a stílusa. Voltak részek amiket kétszer is újraolvastam, bíztam benne, hogy elsőre félreolvastam, de aztán kiderült, hogy mégse. És voltak benne olyan részek is amiket azért olvastam el többször mert számomra volt mondanivalója.
Lehet, hogy maga az író is a könyve megírásával próbálta volna letisztázni mit is jelent számára Isten, de úgy érzem, hogy néha nagyon összekeveredtek benne a dolgok. Persze ez csak szemlélet kérdése, egyszerűen én másként gondolom, élem át a dolgokat.
Nincsenek megjegyzések :
Megjegyzés küldése